Minden elúszó mozdulat
Megvárom, míg belépsz
a kapun, s míg te a lépcsőn
magasba indulsz, engem
a vízszintes utca visz haza.
Kerek erdő a város, álmos
állatokká szelídül minden
elúszó mozdulat. Elalvás
előtti utolsó pillantásuk
sebet ejt rajtam, melyen át
kifolyik belőlem minden,
amire emlékezhetnék, és
láthatatlanná válva szállok
fel a villamosra, nem is
kell lyukasztanom. Már
csak a tócsák felszínén
látok csillagokat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Dunatükör, 2015/1.
Feltöltés ideje: 2017-01-08 21:41:01
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-08 21:41:01
