Nyirok

Már nem érzem. És nem is tudom.
Miért rágódom emlékeken, álmokon.
Keverednek a megtörtént események víziókkal.
Sötétben futnak versenyt a fejemben.
De van rajtuk világító mellény.
Összetapadnak, mint vízipók és hínár a buborékban.
Hogy lelkemnek kapcsolt része – e a vágy?
Nem a pszichológia tankönyv súgja meg -
Pedig vizsgázom a lélekből. Akarat és képzet.
Milyen szép verscímek! Ukmukfukk el is tűnnek,
mihelyst becsukom a szemem.
Jól teszem. Azután simogatom a saját hasamat.
És elalszom. Semmi több. Ez csak egy mozzanat.

2
Ebéd közben belenyúlt a tányéromba
és kivett egy zúzát a nokedlik közül. Bekapta.
Azután a nyálas ujjaival a kezemet fogdosta.
Jól esett. Nem undorít ez a srác. Jó illata van.
Radírgumi és muskátli. Fanyar és ironikus karakter.

3
A bőröm alatt van a lelkem. Az kell neked!
Azt mondtad, hogy egyszer bérbe veszed.
De én nem adom oda. Így szeresd, hogy nálam marad.
Az egy személyes tárgy. Ritka darab.

Ne akard ellopni tőlem.
Még én sem tudom, hol keressem.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-12 20:49:21
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-14 12:48:11