Kisvárosi ködben

Gonosz szemvillanások
tépnek, tarol a rossz,
megaláz ragályos kór,
pusztító mocsaras láz,
ránk telepszik, fojtogat,
hűvös szájjal nyálaz
mérgező csókokat,
senkitől sem vágyott
álszent bókokat,
hályogként borul
fölénk morgolódva,
markol láthatatlan
csáppal, bomlaszt
a bűzös odva,
kötöz száz szokással
fejeken kívül, s belül
kéjjel gyötörve,
szenvtelenül…
Ködös reggelek
nyomában ködöl
az est is, őrködöl
a hajlott térben, Te
kemencehátú koldus,
megértést áhító
poéta, magányban bús,
szebb jelent csábító
örök, ám menthetetlen
vándor, szépség, igazság
hírnöke, veszve kietlen
korban, gonosz gazság
tengere mélyén,
feszülve lelkek vitorláin,
röppenve szenvedélyén
tova, feledve kín,
kínzás, reménytelen élet,
mely gyorsan szerteszéled
mint fény kisvárosi ködben!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Föveny, Szegedi Szépírás, 2004 márci
Kötetben: Sárból tapasztott város (Csongrád, 2004)
Kiadó: Raszter Kiadó