A szeretet majd rádborul

A szeretet majd rád borul,
beborítja lelked.
A világ rideg, de ne félj!
Van még menedéked.

Hideg reggel esővel kel,
zokognak a felhők,
lombjaiktól szomorúan
búcsúznak az erdők.

Egyedül állsz, ahogy mindig.
Sose lesz ez másképp.
Indulj mégis újra, tovább!
Ilyen ez a játék.

Azért jöttél, fény ragyogjon
szemekben, szívekben,
ez a világ jobbá legyen,
s higgy az emberekben.

Magadba nézz, magadba látsz.
Te legyél a forrás!
Tőled jobbul, szépül minden,
lehetsz te is áldás.

A szeretet majd rád borul,
égszínkék köpenye
benned bízó szép reménnyel
terül majd a szívedre.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-11-03 07:41:18
Utolsó módosítás ideje: 2016-11-03 07:41:18