már minden kijön belőle
nem kommunikál
pelenkázzák
fürdetik
mint egy csecsemőt
az infúzióból cseppenként
folyik testébe még az élet
vizitkor körbeállják
hümmögnek
össze összenéznek
alszik egész nap
a bőre fakó és hideg
az ajtó három lépés
ott álok
oda ragaszt a tehetetlenség
a félelem
nála magányosabb embert
most nem ismerek
