Majd, ha hazaérek
Istenem, mit tegyek, hogy elhagyjon végre
ez a szorongás, és mit adjak cserébe,
hogy szabaduljak a kínzó félelemtől,
még mielőtt a fal így is, úgy is rám dől?
Rám dől a fal, melyet alámosott az ár,
kialszik a napom, elfogy a gyertyaszál,
megszűnik a fojtogató félreértés,
nem lesz egyéb dolgom, csak a hazatérés.
Majd, ha hazaérek, akkor nem szorongok,
elillannak rólam, mint a füst, a gondok,
csak az őszi szellő leng körbe serényen,
s jóleső-langyossá lehűti a vérem.
2016. szeptember 1.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-09-01 05:07:45
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-01 06:11:18
