Szökött ara fogadalma

(A Nyár talált ki bennünket.
A leghosszabb éjszakáján.
Csak így lehettünk
azok
akik voltunk.

De a Nyár
egy szeszélyes matróna;
udvara hölgyekkel és bolondokkal,
élete titkokkal és intrikákkal
teli.
Csilló-fényes kristálypoharakban
ambróziát szolgálnak föl neki
- vagy tán' valami annál is jobbat -.

Újra és újra, minden éjszakán,
más-más férfiak,
csipkék mögött üvegszilánkok,
füstben  izzó parazsak
hosszan benntartott légvételek
mind  hasztalan gyönyör
izzadt függöny-fürtjei kiapadnak.
Majd  botrányos, pőre halál.
Ott pózol majd a magas-reptű-
rendű dolgok sajtójának bulvárcímlapjain,
hagyatékát az utókor értéken alul
áruba bocsátja. )

Mi, kedves, sohasem ölthetünk formát.
S mégis, ott vagyunk, felhalmozódunk egymásban, potenciátlanul,
felkapaszkodott, illetéktelen vágyak hulladékaiként.
Kiömlött képzelet vagyunk, két egyenként is nyomasztó tripp (fúziója),
melyet legvégül felmarcangol a valóság. Ohh, bár, bár bevégezhetnének ösztönök!

- szilaj csikók, féktelen jönnek, lovak, lovak vágtatnak felvehetetlen ritmusban
kopott húrjain a Nyárnak, hajtasz, hajtasz előre a semmibe       velem     -

Halott anyák felelőtlenségével foglak szeretni .






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-08-20 14:38:04
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-04 20:00:22