Böröczki Mihály : Visszalapozó


 
2841 szerző 39167 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Faludy György
  Óda a magyar nyelvhez
Új maradandokkok

Faludy György: A felsõbbrendû ember
Tímea Lantos: Tavasz
Köves István: VIRÁGÉNEK
Mórotz Krisztina: Méhsejt
Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
FRISS FÓRUMOK

Kosztolányi Mária 2 órája
Tamási József 4 órája
Bara Anna 6 órája
Tímea Lantos 7 órája
Tóth Gabriella 7 órája
Bátai Tibor 8 órája
Ötvös Németh Edit 8 órája
Kiss-Teleki Rita 10 órája
Faludy György 15 órája
Horváth Tivadar 19 órája
Vadas Tibor 20 órája
Szilasi Katalin 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Ilies Renáta 1 napja
Francesco de Orellana 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Pálóczi Antal 2 napja
Nagyító 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 3 órája
Gyurcsi 11 órája
Bara 13 órája
nélküled 15 órája
Baltazar 16 órája
az univerzum szélén 1 napja
Paricska. Életmű 1 napja
különc 1 napja
Sin 2 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 3 napja
Janus naplója 4 napja
Zúzmara 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
csega 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Böröczki Mihály
Visszalapozó




1.

Kiszakadtam, mint ecsetből a festék,
mint nyárutói vágyakból az esték,
bár nagy időm volt jó örömöt élni,
az Isten átkát emberölbe kérni,

és betűk döngtek, tollamat keresték,
azt akartam, hogy utánam eresszék,
mert írásjelet tudtam grammra mérni,
és futottam a csöndet utolérni.

És jött is a csönd betűk garmadával,
rám ripakodott, ahogyan az rávall,
így azt se tudtam járok-é, vagy állok,

s míg átestem a múltba sánta lábbal,
a föl is, le is megküzdött magával,
így nem emlékszem - hegy volt az, vagy árok?


2.

Kenyeret szegett nagyapám a késsel,
de nem boldogult a betűvetéssel,
már ettem volna, nem maradtam veszteg,
ő kés hegyével húzott rá keresztet,

és mint ki egész életében térdel,
úgy tisztelte az áldást szép kezével,
és tudta, hogy a kenyér azért reszket,
hogy jusson száj majd mindegyik szeletnek.

Oly idegen volt neki minden irka,
a kenyér alját mégis teleírta,
majd maga alá rendezte a széket,

a nagyanyám meg merte, ahogy bírta,
én most írom le hófehér papírra,
hogy mennyből szakadt akkor ránk az étek.

3.

Ma süt a nap és senkit nem vigasztal,
hogy ki mit kezd az elmaradt tavasszal,
hogy kéket bólint nagyapám egére
az új évezred áprilisi vége.

Már nincs meg az a régi deszkaasztal
a kés hegyére tűzött pillanattal,
de toll akad a kisgyerek kezébe,
én ráteszem a föld ütőerére,

és kenyeret sütünk a nagyanyámmal,
a kemence már izzítva parázzsal,
a sütőlapát nyelén tenyér fénylik,

és úgy törődünk ezzel a világgal,
hogy eljuthasson barna illatával
a frissen sült kenyér egész az égig.

4.

Ráemlékszem a hosszú testű nyárra,
az aratásra, kévék illatára,
a tarlót meztéllábammal takartam,
s mint havon a sí, úgy csúszott a talpam.

S míg nagy erővel végre-valahára,
fölmászódtam az asztag magasára,
azt tettem, amit hunyt szemmel akartam,
s a kék égboltot ujjammal kapartam.

Az én szememnek minden óriás volt,
a nyári Nap is sárga tűzzel lángolt,
a szabadult nap alig kapott véget,

bár éjszakám a dunyha alá rámolt,
a kora reggel újra összetákolt,
és minden álmom lélegzőnek ébredt.

5.

Apám, naponta szögecs betűt adtál
a kettőnk által tákolt gyalupadnál,
a dallamot muszáj volt megszeretnem,
hisz benne volt a kalapácsnyeledben.

És csöndre közben mindig úgy fakadtál,
hogy szebb volt az a leggyönyörűbb dalnál,
és szólt a ritmus egyre-egyre szebben
a kezed alatt hajlongó lemezben.

Ha ketten voltunk, friss tojást sütöttél,
alig futotta nálad néha többnél,
de úgy örültél, nem is vetted észre,

hogy sárga ízű pillanatból jöttél,
s a fakanállal oly vígan pörögtél,
hogy fodrozott a serpenyő szegélye.

6.

Ettem levest, pirított kenyérkocka
merült a forró paprikás habokba,
de egyszer-egyszer néha disznót vágtunk,
mert teli zsírosbödön volt az álmunk.

A zsíros kenyér fehér tarajokba
ropog, kenődik most is verssoromba,
így teljesíthető volt napi vágyunk,
csak állandón új falatra vártunk.

A petróleum lámpa fénye mellett,
ahová az a megkent kenyér kellett,
olvastam össze először betűket,

és láttam, hogy vall két betű szerelmet,
hogy anyám bízza rám az anyanyelvet,
és ceruzáim végtelen hegyűek.

7.

Ám mit tehetnék, ha előttem ott megy,
mit életemben nem fogalmazok meg,
töröm magam és írom újra-újra,
már minden dolgos ujjam ezt tanulja,

s a világ így is úgy is egyfelé megy,
s kit érdekel a nulla meg a még egy,
és valljuk be, kis magunk mögé bújva,
a dudás is a régi dudát fújja.

Így aztán mindegy, mit ront el a dőre,
kis bolygónk bőszen bandukol előre,
a fontos, hogy te jókor lélegezz fel,

a fákat, szőlőt évente vágd tőre,
s ne törődj vele, mi lesz majd belőle,
a magyarázat megérkezik egyszer.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-20 11:49:36
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-20 11:49:36


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-16 23:09   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-16 22:48   Napló: Bátai Tibor
2025-07-16 21:52   új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-07-16 20:28   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-16 19:26   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-16 19:02   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-16 18:36       ÚJ bírálandokk-VERS: Tímea Lantos Ötvenes
2025-07-16 18:15   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-16 17:41   Új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-07-16 17:33   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor