Àtmenet

Kék Ferenc

Átmenet

szivárog a nyárból a meleg,
szivárognék én is veled,
kis örvényünk majd beleránt
az őszbe minden léha magányt.

megérkezik és áthuzatol
teret és utat, s ha átutazol,
neked cseppent orrodba ködöt,
elalszol majd a rozsda mögött.

hideg hidegebbet előz,
a táj fehérré tengeredőz,
kifordul és befordul a tél,
szerinted minden hazatér,
szerintem el sem indulnak azok,
dacára, mert veled maradok,

beállunk majd a zuhany
alá, vállunkra zuhan
napunk, szívünkön csorog át,
ezért féltjük jövőnk szembogarát,
ezért itatja föl a nevedet
párás tükörről a már kiszáradt szeretet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-01 22:50:36
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-01 22:50:36