Esti ima



Ó, Mária,
kicsike istengyermek édesanyja,
félig isten, félig asszony,  
akit a méhedben hordasz
azóta is

Mamával lefekvés előtt énekeltünk
hozzád, nem tudom, tudod-e
mindez mit jelent nekem

A távolságtartásod volt csak  
igazi,  a szemek közötti ráncokról,
mosolyról nem esett szó közöttünk,
sosem gondoltam rá, hogy izzadhatsz
vagy főzöl, munkába jársz

Nem tudlak igazi anyaként
elképzelni,  lehetetlen, hogy szoptattál,
tápszert kevertél éjszakánként,
gyertyák világítják meg az arcodat

Én bezártam magam egy gondolatba,
de te,  ha elpihenünk,  s  a köldököd
környékén érzed, hogy álmában
összerezzen a gyermek,
nézz vissza rá.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-05-08 14:53:16
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-08 14:53:16