Ócska zoknit

Az ágyhoz fordulok, neveden szólítalak,
eltűntél nyom nélkül,
azt hittem, az érzés örökké él,
másként, de él.
Elhordtalak, mint ócska zoknit,
fél pár maradt, lyukas az is.
Ennyire elkopik a szerelem?
Neved suttogom, kevesebb, mint illat,
vers margójára írt szemelvény?
A szerelem marta széjjel,
amikor irodalommá sajtoltalak.
Szavak, szómaró sósav-fürdője!
Bűnösnek érzem magam,
próbállak erővel feltámasztani
legalább a csókok emlékével,
de a neved mára elhasználódott!
Szégyen, hogy egyetlen gondolattal
sem tudok adózni a boldogtalanságnak..





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-05-06 09:58:46
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-06 09:58:46