Közös múltunk nyomán

Közös múltunk nyomán
– óda a jövőhöz –

Múlt titkok derengő képe:
megélt élet vágy-vetülése
e fásult kor láz-görbéjén
kúszva előre, lelkünk mélyén
keressük örök valóságunk,
jelent igazoló álmunk.
Forrong legbelül a láva,
s kitörne, ha nem élnénk gyáva
elfojtott hétköznapokat,
hallgatva közben nagyokat
beteges gyötrelem ködén,
fennakadva egymás köldökén
gondolatban szeretni vágyva
testet, kiterített nászi ágyra,
s megélni véle minden szertelent
mi bennünk lakozik, fent és szerte lent
a szürke napok sivárnak mondott
forgatagában, oly sok romlott
szellemű akarnok fészkel,
hol hatalmukhoz nem ész kell
csupán rang, származás, vagyon!
A múlt fáj, a jelentől félek, nagyon!
S mi lesz a jövővel?
Tehetjük-e dolgunk emelt fővel
legjobb tudásunk szerint,
ha minden buktatónál int
gyászos emlékezet a rosszra,
a felépültet sunyin, orozva
ledöntő hatalmasokra…
Nem lelünk indokra, okra:
húsunkba mért vájhat karom,
lelkünk erejében miért van mégis bizalom,
elérhet-e bármeddig szavunk,
s értik-e bárhol igazunk!?
Ma is gyötör bennünket kétség
félelem, tehetetlen düh, oly sok szemétség
mérgez, mint régen lepra, pestis,
mikor lázadott vidék, Buda, Pest is
költők szavára, láng-lobogva mentek
harcba hevült ifjak, vétkezők és szentek,
emberek, elszánt magyarok….
Egymásba fogódzva pórok és vezérlő nagyok:
ükapáink, véreink, bátor tanúságtevők,
szabadságunk reményét holtig dédelgetők!
Kétségek között vergődve évekig
éljük kiszolgáltatott létünk perceit,
okulva, tanulva gyászos sorsunk tanát,
kétséggel fogadva: van e odaát?
Vetül-e ránk még valaha fény,
marad-e vajon cseppnyi remény!?







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Föveny, Szegedi Szépírás, 2004
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -