Tüske lettem körmöd alatt,
jött egy másik barát.
Csak egy kép, mi rólad maradt,
meg a kék esőkabát,
melyben vágyón feszülsz,
görbítve tested a pamlagon,
ahogy ölemben ülsz,
azon a kéjes hajnalon.
Sok apró szúrás, nyomokban
nyilallnak most belül.
Szívkamráim romokban -
bennük a fájdalom hegedül.
