Újholdkor
furcsa álom lepett meg az éjjel,
régi kedves kérdőn nézett rám,
barna szeme csillogott mint akkor,
csak az arca volt rideg halott.
beszélgettünk úgy, mint sok-sok éve,
bevallottam, hogy beteg vagyok;
vigasztalt: a bú, a baj is múló,
minden földi kín csak átmenet,
lelke sajdult hirtelen meg értem,
s eljött, hogy magával elvigyen.
feldereng álmából a hűs hajnal,
szemét dörgöli, oly szépet lát:
két ifjú test szótlan, forró nászát,
s táncukat, mi mennybe röppent át.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Szabadság.ro 2013. jún.,
Feltöltés ideje: 2016-03-28 14:01:04
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-28 14:01:04
