Kalandra hív - / Egy Pascal Campion képre /
A spenót már az asztalon gőzölög,
Anyu annyira vár, hogy siettében félre kavarta,
és az abroszon most ott a zöld foltú hiány.
Félre szól a kakukk is, az nem lehet, hogy már este kilenc!
A repkény még vadul langyos, de
a tűzfalakon csorran már a lassú est.
Mi még a bodzásban... Fa kardunk ellenséget nyiszál!
Szembe is jön Kampókéz (egy medúzán lovagol),
utunkból méz-hajórajok ágyúi iszkolnak vakon.
Levágva minden rossz, s a sok "hurrá" a bozótban visszhangot ver.
Bár sejtjük a hiányt,
játsszuk még, hogy kalózok vagyunk s várjuk
a homok felől érkező sosem volt tengert.
Vacsoránál a kanalat egy pillanatra -még mint evezőt- forgatjuk,
összenézünk és fülig ér a száj!
Jóval később majd anyu puszija
alvó homlokunkon fekete vitorlát bont.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-03-23 11:19:18
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-23 11:19:18
