Ablakot pucolok (Z-nek)
Halk őrségváltás téli napokon,
az utcánk fölött bársonyos az ég,
az ablakokat mosom konokon,
a testem kolonc, a lélek függelék.
Most nincs barátom, nincsen rokonom,
csak fellélegzek minden csend után,
a lét tenyérnyi, nem is okolom,
egy borzongás az alvó őzsután.
A cél s közöttem olyan egyszerű
az út, egyenes, el se tévedek,
lehet hó is, lehet légnemű,
nem rángatnak élő chat-fejek.
S ha átlátok az ablaküvegen,
majd sóhajtok, és ennyi pont elég,
nincsen kinek, nem is üzenem,
mert nincsen mit, s azt úgy sem értenék.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-03-21 11:05:45
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-21 11:05:45