Ad sortem bonam
Drága élet, mily sokat adsz, csodálom,
Bőkezűn méred te a jót s a rosszat,
Véges úton sziklafal állt elébem,
Állom a versenyt!
Földre löktél, s vérruha lett a bőröm,
Kardom és páncélom a múlt keserve,
Érzi szívem: nem jöve még a vég el,
Harc heve szédít.
Adj nekem még pár örömülte évet,
Hadd maradjak kardomat is letéve,
Jól tudom, győztes te leszel, nem élő,
Bontva a sírom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-03-07 13:11:47
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-07 13:11:47
