Képeslap Rómából
Az utcákon mintha burokban járnék:
testem egy mobilis elefántcsonttorony.
Nem nézek senkire, mégis mindenkit látok,
egy egész városnegyed elfér a retinámon.
A zajt úgy zárom el, mint a csapot,
ha akarom, Róma egy néma város.
A zsivajgó turisták nem zavarnak többé.
Mint a szőlőszemeket a fürtről,
úgy szakítom le őket az Angyalvárról.
(Elhallgatnak, szétgurulnak,
és végre teret kap egy ciripelő tücsök.)
A Tevere koszos most is, mint mindig,
de ha akarom, még ihatnék is belőle.
Egy pillanat alatt megtisztítja vizét
egy bérkoldus nénike áttetsző éneke.
Róma a hajszálrepedéseké, a bemélyedéseké.
Róma a széttaposott fagylaltos poharaké.
De csak akarnom kell, erősen rágondolnom,
és eltűnik a városból minden, ami esendő.
Szentév van, 2016 február.
A Szent Péter téren fegyveres biztonságiak.
De csak akarnom kell, erősen rágondolnom,
és rabló-pandúrt játszó kisfiúk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-02-29 18:14:08
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-29 18:24:28
