Anyámat torolják szememben

Ott leszek a kihívás mezején
Hol a virágok verset növelnek
Piros fehér fekete verseket
Magként szórtam közéjük lelkemet
Fehérebb lesz majd a hónál
Ám fekete kormot szór rám
Az este és a sűrű éjben
Megcsillan szép vörös vérem

Miért kell hát elvetélnem?
Anyám ellenszenve tán az
Mi átsüt az íriszemen?
Vagy a tehetetlenség érzése
Hogy tehetségtelen vagyok?
Versemre nem lophatok napot
Hogy világítson mint fárosz
Ha a kikötő cipőmtől sáros

Jaj csúszok a fényből el anyám
Az éj sarát kented te rám
Mikor véres hajnalon jöttem
Fel se sírtam de te nyögted
A saját kínodat miközben
Egészen elkékült a fejem

Jaj azóta nincsen helyem
Se itt se ott se máshol
Mert bár a múlt megszült engem
De azóta csak torol megtorol
Téged – anyám – szememben







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-15 14:03:06
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-15 14:14:42