Dudás Sándor : Széphalmon


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
FRISS FÓRUMOK

Ötvös Németh Edit 2 perce
Vadas Tibor 39 perce
Gyurcsi - Zalán György 3 órája
Szakállas Zsolt 5 órája
Tímea Lantos 5 órája
Filip Tamás 6 órája
Mórotz Krisztina 7 órája
DOKK_FAQ 8 órája
Kosztolányi Mária 8 órája
Serfőző Attila 9 órája
Pataki Lili 9 órája
Tamási József 10 órája
Paál Marcell 11 órája
Bátai Tibor 14 órája
Metz Olga Sára 14 órája
Szilasi Katalin 16 órája
Bara Anna 20 órája
Misinszki Hanna 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 7 órája
Minimal Planet 8 órája
Conquistadores 11 órája
Hetedíziglen 18 órája
az univerzum szélén 19 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
az utolsó alma 1 napja
nélküled 1 napja
Az amazonok rejtett zugai 1 napja
Baltazar 1 napja
Bara 1 napja
Sin 1 napja
különc 2 napja
Gyurcsi 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Dudás Sándor
Széphalmon



I.

Ég-karistoló
gyertyánok lombhomályán
lépkedve, egyre súlyosul
a magamban hordott csönd,
ahogy a vaskerítéssel  körülvett
síremlékhez közeledek.
Koszorúk díszített
beton fedőlap fekete betűi
üzennek az áttörhetetlen mélyből:
itt nyugszik Ő!
Csontok visszatérő
álmán ringatóznak gondolataim.
Nem tud már e fenti
világról, ahol annyi élet
építi-rombolja sokféle vélt igazát.
Bennem is más idő zajlik: életük.
Hát ez a hely, ahol élt,
gondolkodott a Mester,
s tett nem múló dicsőt
a nemzet nyelvéért, lelkéért:
igazi hazánkért!
Hosszú éveken át itt volt az Ország
irodalmi központja!
Itt sétált, itt ültette fáit,
most saját kertjében alussza álmát –
s ez is ritkaság!
Távolban hegyek vonulata;
ezeket látta, felnézve
egy-egy áttöprengett gondolatból,
igaz, azóta alaposan beépült a környék.
Közel hamvaihoz
Neje, Gyermekei  nyugszanak,
s hű társa a szenvedésekben: Francz.
Sokáig időzök, gondolatban
birkózva a végzet
igazságtalannak vélt hatalmával.
Kedvesem képeket készített,
s most fül-helyettesként mondja,
gondolataim pedig
tudatomba csempészik
mókusok neszét,
ismeretlen madarak énekét.
Lassan lépdelünk
apróköves úton,
a  volt lakóháza helyén
emelt Mauzóleumhoz.
Most csak körbe nézünk.
Hátul az első síremlék darabjai, amit
a szigorún ítélő Petőfi is látott.
Versbe írt – akkor jogos – haragjára
azóta ez a nagyszerű,
kupolás épület
igencsak rácáfolt!
Hja, későutód-bölcsesség:
a hálához csak idő kell,
közben kicsit meghal az ember,
s csupán szelleme: törekvése
él, ha akadnak
éltetői-újítói,
akik gondozzák, újítják a nyelvet,
fényesítenek
magasban-hazát!

II.

Kavicsokkal kirakott ösvény
új modern épülethez vezet:
„A Magyar Nyelv Múzeuma”.
Két hölgy,
a tárolókban kéziratok, rajzok,
hatalmas asztal körül
nyelvharcos akadémikusok,
írók, költők arcképe,
Kosztolányi-idézetek,
fényképek köre egy teremben:
a nyelv gyökereinél járunk,
(örömömre: köztük a jelnyelv)
vallomások,
játékok szavakkal,
nyelvjárások,
hipotézisek – látom a heroikus
nyelvújítási küzdelmet,
nézetek vitáját.
Látom a Mestert levelet róni,
gyertyafény mellett, éjjel,
a börtönben rozsdába,
vérébe mártott tollal írni,
a Mester rajzait,
látom a jakobinusok
kivégzését,
a reformkor költőit, íróit,
nyelvünk élő láncolatát,
nyelvünknek nyelvek közti helyét,
és a jelnyelv megújítására gondolok,
újra visszatérek
a kavargás,
az örök küzdelem
gondolatfundamentumához.
Ez vagy hát, magyar nyelv!

III.

Végül a Mauzóleum.
„Kazinczy Ferencz emlékének a hálás utókor.”
Bent a boltozatos kis szentélyben
festmények:
az édesanyja,
a nagyapa,
Ő a Mester, három évesen,
a régi kúria rajza,
koszorúk
nemzetiszín szalagokkal átkötöttek,
ősz hajtincse.
Üvegszekrény egyik polcán
vékony könyvecske villanyoz fel:
„Kazinczy Ferenc Általános Iskola
Tápiógyörgye” – nekem is megvan,
Bihari tanár úrtól dedikálva.
Hát ide is elért
egykori tanítónk lelkesedése!
Ebből tudom,
szülőfalumban is járt
Kazinczy Mester
keresztlányánál, komája kúriájában.
Levelezése, huszonnégy kötetben,
fordításai, szépírói művei.
Márvány mellszobra,
arcképei, aranyos keretben.
Tárolókban kéziratai,
szabadkőműves jelvénye.
Fénnyé szótlanult idő
ragyog alá a kupolán át,
talán egy madár húz el:
szárnyak csapkodják a fényt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: TengeröltőKiadó: Széphalom Könyvműhely
Feltöltés ideje: 2016-02-10 11:10:34
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-10 11:10:34


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-03 06:33   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2025-07-03 03:31   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:33   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:05   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-03 01:15   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-03 00:45   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-03 00:25   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-07-03 00:01   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:57   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:51   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina