Dudás Sándor : Széphalmon

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38795 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Veres Mária: Köz.hely
Ocsovai Ferenc: Szombati bukolika
Filip Tamás: Régi szentély
Pataki Lili: Egyenes, gerinces és szabad
Csurgay Kristóf: Lélekborogatás
Tóth Gabriella: Lehet
Serfőző Attila: A zarándok
Serfőző Attila: Ego sum vita
Karaffa Gyula: Megjöttek...
Debreczeny GYörgy: névelírások
FRISS FÓRUMOK

Karaffa Gyula 23 órája
Farkas György 1 napja
Bátai Tibor 3 napja
Cservinka Dávid 3 napja
Ocsovai Ferenc 4 napja
Zsolt Szakállas 5 napja
Szakállas Zsolt 5 napja
DOKK_FAQ 7 napja
Filip Tamás 8 napja
Serfőző Attila 8 napja
Vasi Ferenc Zoltán 8 napja
Tóth János Janus 9 napja
Francesco de Orellana 9 napja
Gyurcsi - Zalán György 15 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tóth Gabriella 17 napja
Filotás Karina 17 napja
Veres Mária 18 napja
Kiss-Teleki Rita 19 napja
Bájer Máté 19 napja
FRISS NAPLÓK

 fiaiéi 1 órája
A vádlottak padján 1 órája
Hetedíziglen 5 órája
Bátai Tibor 15 órája
az univerzum szélén 1 napja
nélküled 1 napja
négysorosok 1 napja
Lola naplója 1 napja
Minimal Planet 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
DOKK estek 2 napja
Gyurcsi 2 napja
mix 2 napja
Janus naplója 3 napja
Hordalék 7 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Dudás Sándor
Széphalmon



I.

Ég-karistoló
gyertyánok lombhomályán
lépkedve, egyre súlyosul
a magamban hordott csönd,
ahogy a vaskerítéssel  körülvett
síremlékhez közeledek.
Koszorúk díszített
beton fedőlap fekete betűi
üzennek az áttörhetetlen mélyből:
itt nyugszik Ő!
Csontok visszatérő
álmán ringatóznak gondolataim.
Nem tud már e fenti
világról, ahol annyi élet
építi-rombolja sokféle vélt igazát.
Bennem is más idő zajlik: életük.
Hát ez a hely, ahol élt,
gondolkodott a Mester,
s tett nem múló dicsőt
a nemzet nyelvéért, lelkéért:
igazi hazánkért!
Hosszú éveken át itt volt az Ország
irodalmi központja!
Itt sétált, itt ültette fáit,
most saját kertjében alussza álmát –
s ez is ritkaság!
Távolban hegyek vonulata;
ezeket látta, felnézve
egy-egy áttöprengett gondolatból,
igaz, azóta alaposan beépült a környék.
Közel hamvaihoz
Neje, Gyermekei  nyugszanak,
s hű társa a szenvedésekben: Francz.
Sokáig időzök, gondolatban
birkózva a végzet
igazságtalannak vélt hatalmával.
Kedvesem képeket készített,
s most fül-helyettesként mondja,
gondolataim pedig
tudatomba csempészik
mókusok neszét,
ismeretlen madarak énekét.
Lassan lépdelünk
apróköves úton,
a  volt lakóháza helyén
emelt Mauzóleumhoz.
Most csak körbe nézünk.
Hátul az első síremlék darabjai, amit
a szigorún ítélő Petőfi is látott.
Versbe írt – akkor jogos – haragjára
azóta ez a nagyszerű,
kupolás épület
igencsak rácáfolt!
Hja, későutód-bölcsesség:
a hálához csak idő kell,
közben kicsit meghal az ember,
s csupán szelleme: törekvése
él, ha akadnak
éltetői-újítói,
akik gondozzák, újítják a nyelvet,
fényesítenek
magasban-hazát!

II.

Kavicsokkal kirakott ösvény
új modern épülethez vezet:
„A Magyar Nyelv Múzeuma”.
Két hölgy,
a tárolókban kéziratok, rajzok,
hatalmas asztal körül
nyelvharcos akadémikusok,
írók, költők arcképe,
Kosztolányi-idézetek,
fényképek köre egy teremben:
a nyelv gyökereinél járunk,
(örömömre: köztük a jelnyelv)
vallomások,
játékok szavakkal,
nyelvjárások,
hipotézisek – látom a heroikus
nyelvújítási küzdelmet,
nézetek vitáját.
Látom a Mestert levelet róni,
gyertyafény mellett, éjjel,
a börtönben rozsdába,
vérébe mártott tollal írni,
a Mester rajzait,
látom a jakobinusok
kivégzését,
a reformkor költőit, íróit,
nyelvünk élő láncolatát,
nyelvünknek nyelvek közti helyét,
és a jelnyelv megújítására gondolok,
újra visszatérek
a kavargás,
az örök küzdelem
gondolatfundamentumához.
Ez vagy hát, magyar nyelv!

III.

Végül a Mauzóleum.
„Kazinczy Ferencz emlékének a hálás utókor.”
Bent a boltozatos kis szentélyben
festmények:
az édesanyja,
a nagyapa,
Ő a Mester, három évesen,
a régi kúria rajza,
koszorúk
nemzetiszín szalagokkal átkötöttek,
ősz hajtincse.
Üvegszekrény egyik polcán
vékony könyvecske villanyoz fel:
„Kazinczy Ferenc Általános Iskola
Tápiógyörgye” – nekem is megvan,
Bihari tanár úrtól dedikálva.
Hát ide is elért
egykori tanítónk lelkesedése!
Ebből tudom,
szülőfalumban is járt
Kazinczy Mester
keresztlányánál, komája kúriájában.
Levelezése, huszonnégy kötetben,
fordításai, szépírói művei.
Márvány mellszobra,
arcképei, aranyos keretben.
Tárolókban kéziratai,
szabadkőműves jelvénye.
Fénnyé szótlanult idő
ragyog alá a kupolán át,
talán egy madár húz el:
szárnyak csapkodják a fényt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: TengeröltőKiadó: Széphalom Könyvműhely
Feltöltés ideje: 2016-02-10 11:10:34
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-10 11:10:34


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-06-22 13:08   Napló: fiaiéi
2024-06-22 13:03   Napló: fiaiéi
2024-06-22 12:55   Napló: fiaiéi
2024-06-22 12:24   Napló: A vádlottak padján
2024-06-22 08:57   Napló: Hetedíziglen
2024-06-21 23:39   Napló: Hetedíziglen
2024-06-21 23:39   Napló: Hetedíziglen
2024-06-21 23:38   Napló: Hetedíziglen
2024-06-21 23:38   Napló: Hetedíziglen
2024-06-21 23:38   Napló: Hetedíziglen