Csoda

Mozog a jövő,
látom, ahogy hullámzik
az elrendelt idő
és peregnek a képek,
ahogy tested felé lépek
s te átölelsz,
akár egy birtokló éden
öledbe engedsz.
Lágyan lassú lázzal
gyengéden emelsz
napjaidba,
ez vágyott szerelmünk
legszebb akarata.
Teljességbe olvaszt
a belőled áradó Isten,
szabadon szárnyal
lelkünkben a minden,
mert te és én és a tér
időtlenül egymásba ér
és remegve emelkedik,
miközben lüktetve zenél.

Veresegyház, 2016. január 10.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-31 14:13:36
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-31 14:13:36