Szegény bolond

Fogoly vagyok a saját ketrecemben.
Elfelejtettem élni, régen nem engedték.
Anyám folyton elnyomott, és a
szavak teljesen belém fagytak.
Aztán az életigenlés tompult el,
majd az agyam is szinte teljesen.
Félelem töltötte be lelkem szobáját,
és leengedtem a redőny rácsait.

Így kerültem (régiesen szólva)
a bolondok házába.– Megkaptam
a hőn áhított sárga cédulát, mert
csak így bújhatok el az élők elől.
Csak ezzel igazolhatom a teljes
képtelenségemet a létre, amiért
aztán nyugton hagynak, vagy csak
egyszerűen legyintenek:"szegény bolond".







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-20 10:24:53
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-20 15:23:23