öröm

Hová lettél, öröm, kiköltöztél,
semmit se szóltál, nem volt
búcsú, könnyek, csak összébb
szorultak a falak, és rám nehezedtek
a csillagok; azóta folyton alszom,
és nem tudom becsukni a szemem,
össze nem illő, éles cserép minden
újabb nap, zománcfény és csontok
roppanása,  a levegő fogytán, de még
mindig több, mint lesz holnap; néha
azt hiszem, egyszerűen lerágtak
rólam, kár volt megragadni a napot,
örömfüggővé lenni, mostantól
az adagot a sírok alól kaparom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-16 16:49:09
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-17 09:25:22