Fétis
Napsugáron csorognak a napok.
Öntözött kertben is elhervadok.
Térdeplem a fényt, hogy szeressenek,
de inkább futok, minthogy szeressek.
Félelemtől csuklik el a hangom, –
csend festi – és tompul akaratom.
Álom marad minden: múlt-jelen-jövő,
ámokfutásom bevégzi az idő.
...és ha kegyelmes lesz hozzám Isten,
egy tálból csak veled cseresznyézem.
Fétisem vagy, rögeszmém és kincsem –
kéz, a kézben térdelünk a nincsen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-01-11 18:15:51
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-11 21:10:43
