XXI. századi Jeanne d’Arc

visszacsatoltad rám az erényövet
és én hiába vártam a jöttödet
mintha belöktél volna a középkorba
erényt fakasztani modern torodba

lovagok páncélinge alá bújom
fehér lelkem felragyog a tejúton
mint sörös korsódban a gyöngyszemek
csillog-villog rajtam a sok szegecs

varjak ellen a kardom káromkodva
megragadom a fényes modern korba
és a vasöklű igéket egyre tolom
még feketémet magamba csorgatom

pisztolyomat élesítve várok rád
percek feszítik az idegek hálóját
szép lovagok vágtáznának át rajtam
de én csak miattad öldösöm magam

pengeéles korban haldoklok és élek
törött korsódnak szilánkja felvérez
fetrengve a másnapos köpetekben
virítok rám csatolt erényövemben






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-05 10:07:48
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-05 10:41:36