címeredbe

dörömböllek, álmodom, de nem segítesz
páncélozott lelket napfény meg sem sebez
jégcsapok csöpögnek komor homlokodon
csak tudnám, mit kunyerálok koldusboton
magánytulajdonos vagyok minden napon
térdepelő rendben szerzetes menyasszony

szüzet játszó, ki az éjszakádat festi
illúziókban leng, de gyönyöröd testi
pecsenyémet sütöm égett-ropogósra
tollam hegye az aszalt szavakat rója
emésztetlen fajtája vagyok szívednek
szakadt szobám falára vetítlek képnek

szétszóródott lelkem idegenek kincse
szívmannád lehetnék, de szíved az nincsen
klasszikus filmedben volnék elmerengő
lángodat lobbantó, rongyos kis tekergő
kalapodon hervadozó rozsdás rózsa
önmagam megadó - romjaid zászlója






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-12-28 16:59:50
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-28 17:15:07