mindenen túl

van, amikor elfogynak mind a szavak,
és a lélek lassú száradó tenger.
nem hallatszik, csak egyetlen dallam,
az is halvány mollban, elernyedten.
fáj, hogy nem tudom, mit kell még megírni
és megérni, amit megéri megélni.

mennyi kacatot szorítok kezemben,
és mennyi, amit végleg elengedtem!
jöjj élet, nyilatkoztass ki engem!

hallgatásomban üvöltök némán.
úgy megérintenélek, de a szám bénán
összezártam, mint szemérmesen lábam,
ha szeretkezés után alélt a vágyam.

halandó halhatatlan vagyok, elégtem
a nagy összeölelkezésben. ében
már a nappal, sötét sikoly a számban,
dudvák nőnek ki szívemből, de lágyan
-- öleld még meg utoljára a vállam.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-12-10 13:31:50
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-11 08:50:14