Botrány

Én nem kérdezek.
Állítok,
vádat fogalmazok meg voltaképp:
időskori botlásait előre eltervezetten
és szándékosan követte el,

Önnek nem csupán kapóra jött,
hogy tisztánlátását korára való
tekintettel elveszthette olykor,  
vagy tartóssá váló  vaksága okán
tévedhetett,

Ön készült rá, s a kezdetektől  tudta,  
-igent is mondott rá egy szép napon-,
hogy elhagyja nejét, született Salamon Máriát,
miközben ő épp daueroltatott,  
akarta és készült is reá,
hogy kedvenc  gyermekét válassza ki,
áldja meg vakon, s ne Józsuát,
tervében volt már a kezdetektől,
hogy ilyennek teremti meg az embert,
köztük  a nőt, aki élő Barbie lett, Valériát,  
s tudta azt is, hogy esélyt  ad Vronszkijnak
a tartós bűntudatra, halottnak láttatva
vele kedvesét,  -talán az elméjével volt a baj-,  
tudta azt is,  hogy Mária, ha végez,
a barátnőivel még kávézni fog,  
és útba ejti a gyógyszertárat is,  
Ön hiába tett úgy, mint aki csak a
lottózóba megy és immel-ámmal
teszi be a műfogsorát,  
mert az utcára kilépve, határozottan
jobbra fordult, és úgy lazított a
nyakkendőjén és nyúlt a langy szél után,
mint aki hosszan varrott passzentos
új ruhában lépdel, flow-ja van,  
-mintha rád öntötték  volna Lajosom-.
Én nem kérdezem meg, én állítom,  
de mentségére azt is hozzá kell, tegyem,  
hogy neje, született Salamon Mária,  
már tegnap este a kukába dobta  az összes
protézist tisztító tablettás dobozt,
reggel úgy fordult be a sarkon, mint a szél,
s mikor haza jött, nem kereste
Önt, sem a Valérián cseppeket,
lévén a gyógyszertár helyett vett magának
egy komplett új ruhát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-11-26 10:29:15
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-27 07:29:19