lenyomat
megerőltetem a fantáziám hogy utoljára
úgy láthassalak ahogy szerettelek
belegebedek mire találok belőled egy
emléket mit magamba gyűrve elvihetek
másnak dörmögtél te szép barna mackó
hölgyeden leng egy nem akármilyen cickó
észre sem vennél a tömegben a metrón
csak az a sugallat rázna meg áramként
mely kiárad belőlem amikor meglátlak
mert fejemben üvöltene a rólad-gondolat –
echója dobhártyát repesztene füledben
mint végső félelmetes lenyomat kettőnkről
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-11-01 15:51:52
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-03 14:06:59
