minden pillanatban
kiment az összes érkező vonat elé az állomásra
várt valakit de mindig egyedül ment haza
hogy kit
nem mertük megkérdezni
valamikor bokszolt
már elhízott és megöregedett
húsz méterenként megállt
zihált ahogy a meccsein soha
ez volt az élete
néhány száz méter a házától a peronig
ha köszöntünk csak morgott
és az izzadságszag úgy ölelte körül
akár egy átok
állt ott mint egy vén tölgy
amelyik ereje emlékébe kapaszkodik
minden pillanatban
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-10-07 19:29:50
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-08 09:37:47
