felénk ténfereg a tél
a nyárnak sápadó vére fröccsen
őszi napsugár öntözi sörrel
közeleg felénk ténfereg a tél
jégcsapján sárgán szikrázik a fény
tétován néz egy támolygó állat
kóbor szél renget reszkető fákat
dermed a szív és megalvad vére
hó alatt szunnyad ember vetése
félős szerelem lopva oldalog
beszűkülnek a kapillárisok
belénk nő az elmúlás hatalma
sejtjeinkben vacog a vérplazma
vakít a hó kibomló damasztja
testünket bélelt kabát dagasztja
rozzant térdekben kopik az erő
harang kondul felgyúl a temető
életünk élni és halni akar
a barna avar "ápol s eltakar"
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-09-08 17:29:29
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-08 17:29:29
