Az utolsó Ősz (2)
Elérkezett az utolsó Ősz, sárgásvörös
Színekre csapva a fonnyadt-zöld nyarat.
Arcát hideg fénybe mártva,
Dért permetezett szálkás hajamra:
Színes híd a zajos múlt és békés jövő között.
Különös képek villantak szememben.
Egy motor ketyegett mellkasomban.
Testem, akár egy jól időzített bomba –
Néhány perc, és égbe száll a színes szerkezet.
Csak a vászon hófehér damasztja
Simult békésen a darabjaimra.
Örök vadászmezők illata csalogatott,
Hol nincs tér, idő és semmi más nincsen,
Csak egy végtelenségig tartó ragyogás – Van.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-08-24 13:05:35
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-24 13:05:35