Átíratok 384

bámulnak mosolytalanul.
nem akarják elhinni, hogy minden, ami történik,
egyszer már megesett velük,
és legyintettek rá, ahogy
most is.
ezen is túl leszünk, mondják. mindenen
túlleszünk egyszer. a küszöbök nem szoktak falakká nőni.
a ház, ha meg akarja őrizni használhatóságát,
nem engedi,
de
ha mégis, és
drótsövényekkel zárja el nyílásait, bekanonizáljuk ezt is
esetlegességeinkbe, mint már annyi mindent.

nem jó helyen járunk. letévedt út, kevés
jelzőtábla, azok is kopott
kártyalapok. lábunk alatt lom.
kidobva múlt és jelen határán. tükörszilánkok
a dermedt agyagban. várnak.
óvatlan lábra,
zuhanó csupasz testre.

az idő, mint kiégett ház helyén a füst.
még
jelez.
kevés a zöld. a belátható terület pereg.

tűzbeszórt narancslobbanás.

bár, kinek mi jár.
nekem ez jutott.
késői látomás a halk agóniában.

nyári zápor. figyelem, a parlagfüves
árokparton hogyan vadászik gyíkokra a macska.
meglát. ívelt párducugrásán látni, még kölyök.
az elém tett gyík él, hagyom elfutni.
meleg áramlatban újabb eső.
kitépek egy-két dudvát a járólapok mellől, utat engedve
a patakzó víznek.

a szomszédasszony kedvesen átköszön.
borvörös tunika, jóval térd fölött.
bele
borzongok a sejtésbe.

bent kávé,
és a szelíden magamra ébresztő mosoly.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-08-20 23:43:16
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-20 23:51:49