Lidocain

Sokáig takartam a sebeimet.
A hegeket az alkaron, a szegycsonton
és a lágyrészeken, a szíven.
Aztán félénken elkapartam egy régi vart neked.
Éhes szemekkel néztük, hogyan hízik
kövér vércsepp az élő húsból,
hogyan gennyesedik a bőr a körmök alatt.
Tudod, minden seb egy vers,
és most olyan sorokat suttogok a füledbe,
amiknek rég be kellett volna gyógyulniuk.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-08-06 11:28:29
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-06 11:28:29