A LÓ BAKTAT...

A ló baktat: igába fogott látszat.
Elmaradnak leomló kártyavárak ,
s újak jönnek…Ha eléred az estéd ,
látod mennyi a kártyavár-nevetség ,

mennyi a póz , s az ördögkéz mint rángat
szíjon szabadnak mondott ostobákat.
Olykor úgy érzed  -  csodálkoznod kéne ,
de csak fáradtan legyintsz az egészre.

A ló baktat , a hamis való ásít.
Messze még a seholsincs-igazságig!
Tömött zsebekkel , fején koronával
országhordón a nyegle király szájal.

A ló baktat , megtört szemében fények.
A nincs-úton megy , melynek neve élet.
Miért élet? Bár az ördög sem tudja ,
nem volna az , ha választ nem hazudna.

Meddig baktatunk lovam , furcsa látszat ,
semmi-útján e gúnyból szabadságnak ,
ahol az isten pénzimádó Érdek ,
s hangoskodnak a globális vitézek?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.