EMLÉK. IRAT.

         Hugo Williamsnek

Jól emlékszem - az
emlékeés mindig tollhoz, papírhoz
hajt, - arccal értem földet, a
lécet persze levertem, a szájam
homokkal telve, felállva
köpni kezdtem mindjárt, Ő meg
magára vette, mint holmi
kellemetlen inget, -- elküldött
kitessékelt; súlyosabban is vég-
ződhetett volna.
                           De nem...

Évekkel később - és ennyi a
tanulság - tüdőrák végzett vele
sokat dohányzott, biológiát és
testnevelést tanított.
Ennyi volna hát...

Hol a metrum, a tempó,
a líra, a rím, a fegyelem,
a sűrítés? ...!
Hol az arány?

Jó ég!
Mit vártok tőlem? Hogy
leszakítsam a csillagokat
sajtoljam ki nedvét a holdnak?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Pannon Tükör,