az utolsó randevú előtt
...voltunk szépek
és még szebbek
hozzánk bújtak
értünk epedtek
hajunkban napsugár babrált
kulcsra zárt kezünk
bizsergést dajkált
egyszer csak felkapott
ringatott a tenger
próbára tett Isten
viharral
csenddel
ám lassan minden
elpihen
mi egekig emelt
földet ér
leveleket kócol
avarban a szél
az emlék
itt-ott még fellel
néhány szép vonást
valaha-varázs
de szemünkre
átkos ezüstszálak tapadnak
öreg esték karca
nem vágyjuk már a zajt
de még ránctalan lepedőt sem
halott arcra
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-06-11 20:40:47
Utolsó módosítás ideje: 2015-06-11 20:40:47
