Fülemüle

Végtelen idők tapadtak a violákra
jó benned el bújni örökre pecsétesen
sokkal erősebben a vérző idők hajnalán
semmi küszöbén szenvedésből kovácsoltvas orgonán
játsszák el azt a dalt neked és te ismered
lánctalpas cserebogár vérző Violák
mikor kigyulladtak a fák
megtelt önmagából kinevelt értelmiség
had, adjak pénzt
mert ég a tűz
erős a nap is él az Isten is
erdei vasút a régi oskolán
vérző violákon
önmagából kinevelt értelmen
minden tűzön lemondás is csatlakozott
erős kötéllel kell rögzíteni
kapd elő a hermeneutikát
csak én vagyok hallottam egy szép számot
van miért aggódni de te most még se aggódj
szép számok ne aggódj meglesznek
morzsa verebeknek
nem szeretem a költészetet nagyon veszélyes sport ez
írásban nyilatkozni a belsőről ami tízezer vár százezer csatájában
háborúzik az identitással a legtöbb hitért talán
azomban néha mikor apró részletekben beállítódik
a csak az enyém pillanatok halmaza megijed az ember akkor.
Hát ilyen az egész ,ilyen bokrok vannak az út szélén a bokorban fülemüle
lapít deres reggeleken várja a napsütést mikor majd kibonthatja kockázatmentesen szárnyait
hogy elemelkedhessen a diófáig.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-05-11 07:37:48
Utolsó módosítás ideje: 2015-05-11 07:37:48