Életnyi.

Tárt ablakomban áll a vár.
A középkori hű mása
lenne, lehetne, de már
csak kihűlt nyomeleme
mellé, belé, rátelepült korok
korunk szellemének.

Az ablakon belül gyűjtöm
magam arculatát.
Felépítek, lebontok,
komolyan rendezkedem
és veszem azt, mi vagy ki
tudja Isten miért fontos nekem.

Mának tükrében látom
nyitott ajtóimat,
a huzatot,
a vekkert.

Életnyi idő, hogy
egyeztessük az úti-
könyveket, tudjuk
kortársak vagyunk,
műemlék a kertben,
rekonstrukció.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: MAGAM IDEJÉBEN (, 2015)
Kiadó: Underground Kiadó
Feltöltés ideje: 2015-04-27 10:19:04
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-27 10:19:04