Azon a hajnalon...
… amikor elzuhant,
nyitva maradt a szája,
a szeme.
Utóbbi furcsán megvakult,
éles és mindent-tudó lett,
előbbi csodálkozó, szederjes és ernyedt.
Húsába mélyedő ujjaim
vértelen-sárga nyomokat hagytak
és gerincem beleroppant,
míg bevonszoltuk a szobába,
fel az ágyra.
(évek kellettek, hogy újra
fölegyenesedjek)
Később az orvos
megmarkolta a mellét, miközben
azt mondta: -Anyád meghalt, kislány. Vége.
És amíg felöltöztettem a pőre,
megszégyenített testet,
hosszan, iszonyodva bámultam
a fanszőrzetén egy apró,
közönnyel párolgó vízcseppet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-04-07 14:28:49
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-07 14:28:49
