a Temető soron mindig is
a csórók éltek
alig húsz porta
még közkút sincs
se járda
se aszfaltozott út
sár
jég
por van
mikor milyen az idő
a házak olyanok
mint az emberek
csendben magukba
roskadó vályogfalak
megtört gerincű tetők
szétszáradt szálkás ajtók
fénytelen ablakok
innét az út csak egyfelé vezet
