Four season and the four Matyó /ÖT NAPOM A GRESHAM PALOTÁBAN/

/írta : Katona Béla György /

Dilemma

Sokáig  nem tudtam választani
a Gresham és a Hotel Mariott közt.
Hogy sportos legyen,
avagy klasszikus.

Végül a Gresham toronyszobája mellett döntöttem,
ahol eszményeim szerint galamb etethető.

Tájékoztattak,
hogy ott tilos a galambokat etetni.
De miért? – gondoltam – elvégreis ez egy padlásszoba.
Tilos volt.
Azt mondták, hogy minden galamb elvégzi ott a dolgát,
s elsorolták, hogy a városban milyen galambetetési lehetőségek vannak.
Görcsösen kezdtem hadarni,
hogy
„I’m a greenpeace activist, aki jöttem Prágából, és szereti a kocsmatúrákat”.

Majd följött maga a portás (!)

Elhomályosult szemüvege mögül nézett
és végigkopogtatta a szekrényeket a szobában.
Elnézést kért a galambpiszokért.

Prágában is vannak galambok. –mondtam.
Itt általában nincsenek . – közölte a köpcös.
De ha mégis, akkor természetesen azonnal intézkedünk.
Nem értettem.
Gondoltam: Jó. Kivasalom a ruháim és lemegyek a Dunapartra.
„I have a workship” – böktem oda -
„Sorry, I have workship near the Duna. Please don’t  observe me!”

A köpcös erre elfordult és
biztosított a kamerák kikapcsolt állapotáról.

A tilos galambok közben meg a Dunaparton mazsoláztak
a szétszabdalt zsemlegombócokból.
Gondoltam jó antré egy kockás sálban kijönni ide,
ahogy Ady-t eszményítik.

Állandóan attól féltem, hogy megfigyel a palotaőrség.
Ez egy rossz beidegződés.
A végén odáig futhattam volna a paranoiában,
mint az őrült, aki odajött hozzám a keletiben,
hogy  "itt a náci államrendőrség, megsokkolnak, elvisznek bakának…"

De gondoltam egy úniópolgárnak
a helyén kell tudni kezelni
a civilizációs betegségeket.

Rohantam vissza a Gresham-be, hogy
pszichológiai.
szolgálatot.
állítsanak.
rendelkezésemre.
De úgy éreztem:

A.

pszichológus.

is.

megfigyel.

„ I speak a very difficult language” –mondtam,
olyat, amit beszélni
magor and unmagore,
magyar fasiszták és magyar kommunisták
ergo beszélem a betegek nyelvét.

Nem is gondoltam volna, hogy megértő lesz
és majd a kezembe nyom egy csomó pirulát,
de előtte majd konziliumot hoznak létre a fejemnél.

„Hány hetet szándékozik a palotában tölteni? „ –kérdezte a doktor.
„ Egy hetet.” – válaszoltam kurtán.

„És Ön lop?” – faggatott tovább.
„Nem lopok.” – válaszoltam .
„Miért fél , hogy azt gondolják, hogy Ön lop ?” – kérdezte.
„Nem tudom. „ – mondtam.
„ Na de mégis? Azt gondolja, hogy megfigyelik?” – kérdezte.
„Azt.” – feleltem – „Azt gondolom”.
„Mi ennek az oka?” –kérdezte.
„ Nem tudom. Messziről jöttem.” – s ezt is olyan kurtán szúrtam oda,
mintha rendőrtisztnek mondanám.

„Szeretné egy kellemes kórházban folytatni ezt a kirándulást, vagy esetleg vissza óhajt térni
az emeleti szobába? „ – kérdezte előkelő hangon,
mire én leköptem.

„ Hétszázötven-ezer Forintot fizetek ezért a szobáért
éjjelente.
Hogy a faszba akarnék már kórházba menni?
Adjon egy cigarettát!”  -
mondtam – „Azért jöttem  ide, hogy szabad legyek, nem azért, hogy beleköpjenek a levesembe.”

„Felhívom azonban a figyelmét a protokolláris szempontokra.” – felelte a doktor.

Ez az előkelő hang nem megy ki a fejemből.
Gondoltam visszavonulok a szobámba, ahol már kialakítottam a territóriumom -
életem legszebb hetének leéléséhez.
S félve kinyitottam az ablakot is.
Megint erőt vett rajtam a paranoiás félelem, hogy kilesik azt,
hogy esetleg nem e etetek galambokat,
vagy nem e lopok.
Pedig eszem ágába sem volt lopni.

Azt gondoltam: Jobb az, ha a csodás napsütésben

lemegyek.
a Dunapartra.
és.
ott.
galambászkodom.

De féltem, hogy látják majd, hogy közlekedem,
egy nap többször a szobák közt és a folyósón.
Végülis lementem.
Visszatartottam a vizeletem,
hogy ne kelljen visszamennem a Greshsam palotába
hugyozni.

De honnan örököltem én ezt az élhetetlen mentalitást?

FOUR MATYÓ

Erre odajön egy átmenetibe  öltözött turista…
Látszólag skót.
Azt mondja „Sorry… Where are the four Metro ?”
Mondom neki:

I from Praga.
I’m a greenpeace activist.
I have a pub-toure in here…

Aztán idegesen elvezettem a négy matyóbabához, akit a Vörösmarty – téren találtam -

„Here is the four Matyó”

Ő hevesen összegyűrte kezében a Tourist Police kiadványát : - „Sorry (szari) … „ – mondta -
the four metro…”
„This is the four matyó … - hadartam – „ And this is the Matyó boroborács!” -
és a kiterített báránybőrre mutattam.
„No, no!” – mutatott ujjával egy kockás lapra, hogy adjak neki tollat.
Aztán én nem vártam, rögvest ráírtam a papírra, hogy
  „ FOUR MATYÓ” -
„Not formatio” – hebegete – „Four Metro” …
Mondom: „I didn’t have top qualified english lernship.. Sorry…” – és futottam egészen a Dunáig,


a.
4.
matyóbaba.
pedig.
elmondta.
hogyan.
jut.
el.
a.
4-es.
metróig.

(gondoltam: )
"a."
"külhonba."
"szakadt."
"hazánk."
"bunkó."
"fia."





Írtam epilógust:

"Hófehér hollók
erre mindenfelé;
s mind a halált csörrögé
és a fekete patak
is a halált csörgedé
és a méregző ég is a
halált dörrené
és a vörös fű is
a halált zörrené.
...
A halál elbújt a csókló pár mögé,
...s még a vajúdó asszony is azt
nyögé."


Gondoltam szép ez: egy székelyfaragást eszmélkedve  írni ezt.

Öt nap után rendeztem a számlát
és felmentem Vácra egy kis Hotelben szállni meg,
s közben roppantul gyanusnak éreztem magam,
hogy idejekorán távozom,
ezért kifelé megmutattam a táskám az őröknek
és azt mondtam:

„I from Prága. I’m a greenpeace activist.
I have a very exspecial workship.
I ’m an artist.”
S miközben valami éles gúny csorgott le az arcukon
én a bőröndöm mögé bújva
elzuhantam a lépcsőn.

„ Help me. I left in here my half life…”
De nem néztek rám.

Nem értettek semmit.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Mondani tourinformKiadó: *****
Feltöltés ideje: 2015-03-27 15:02:06
Utolsó módosítás ideje: 2015-03-27 15:17:04