A csúzli
Ősködből hullt madárszerkezet.
Babonák letisztult váza.
A V megnyújtott tövű reliefje.
Még mindig érte nyúlunk,
kiemeljük a gőzölgő húsromok közül,
hogy társunkkal megosztva
apró ujjmozdulattal kettétörjük
valami szebb jövő reményében.
Vékony-nedves semmi-ágrajz.
Mi mégis csillaghullás misztériumát
látjuk a leves sűrűjéből kibontakozni
- s meglehet: a kétágú villa
halk kattanásában
reményeink törnek majd ketté.
Én inkább csúzlinak használnám,
és apró kavicsokat lődöznék vele.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
