Játék

A sarkon túl szentarcú lányok örömet adnak,
házsártos téli napokon tüzet ad sovány testük,
én fázom az egyéjszakás kalandok fényétől.
Piedesztálra emelt szerelmem  csak pára.
Nem siratom meg kietlen közös jövőnket,
sose tanultam meg kurválkodni a sikerért.
Nem vagyok Isten,sem valami démoni nő,
csak egyszerű ember, aki por és hamu lesz.
Kamu szavak hallatán forgatom a szemem.
Nincs fohász, Istenem most mit ne tegyek ?
Porba hullanak a nagy szavak,mint mindig.
Egyszer majd fertőző szóözönné változom.
Mielőtt Tündéred lehettem volna elmentél,
Oidipusz-komplexussá deformállak majd,
nem halálos kórképet alkotok magunkról.
Én sose tennék Xanaxot az italodba kedves,
nem értek a gyomormosáshoz, meghalnál.
Vörös szürkületté válsz majd a téli ködben.
Én elmegyek oda, ahonnan sehova mentem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-28 13:41:43
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-28 14:11:44