Porlad a hold

Január.
Csendedbe hull tegnapi szó.
Minden, mi jóság, s hiábavaló
Tévedés volt még javítható.
Kútmély az éj, s párás dere
Dorombol hallgatag ablakodon,
És sóhajtozik könnyeiden a hó.

Január.
Porlad a hold, tele ring, s fagyosan
Imbolyog a dér- verte csipkebokor.
Dermed a csönd, hó-függöny lobog.
Farsangol a hold, tere ring szabadon,
Szárnyal a „Jó hír” vacogó udvarokon,
S vigyorog a kultúrára ezer bolond.

Január.
Új év, új toll, könnyű élet, melyre
A vágyakozás még tavalyról maradt,
S versel a hold részegen, farsangosan.
Előemberek imbolyognak a fagyban,
Jönnek valahonnan petárdátlan,
Eldurrogtatták már azt, ami járt nekik.

Január.
Ránk riadó január, bambuló várakozás.
Csörtet a csömör, lenyel, s magába zár.
Hullik az idő, s újra mondják: itt a nyár.
S egy front nyomán, már kibukkant
A bokrok alatt egy eltévedt hóvirág.
Lefagyunk, kiengedünk, csuklik a világ.

Január.
Fennfelejtett karácsonyi fényfüzérek
Dühítő anakronizmusa. Jóra és rosszra
Egyaránt fogékony közvélemény szemébe
Könnyet csal a részvét teli, hithű média.
Gyászba borultan menetel muszlim, s francia,
S import terrorizmusba ájul a bús demokrácia.

Január.
Jelkések karcolnak a hold homlokára
Farsangi glóriát, s a szélbe mélyülő éj
Terített asztalánál zsinatol vigyorogva,
Minden bolond, akiket az utcára zavart
Elrontott körülmény, s durvuló politika.
Mélyül a csönd, homlokán horpad a ránc.  

Január
Szende zsivány, torokra törő elgondolás:
Miért hiszed azt, hogy uralhatod mérgeidet?
Miért gondolod, s cinkos ebben az elhallgatás-,
Hogy eldöntheted, milyen formai keretek között
Reccsentheted ronccsá, díszletezett életedet?
Hold telt tere ring, s porlad a csipkebokor.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-01-15 08:59:46
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-15 08:59:46