Veled-magammal
Ne nézz majd rám félve, ha esni látod
testem, mi erőtlen, néma fél-madár.
Sárga-kék tolla s hű dallama ma már,
csupa rongyos holmi, színemet szánod.
Látod kopott csőröm? Fejemre őszült
az idő, fűszerem a múlás sója.
Kenyerem egyre fogy, lét-penész szórja,
mosolyt már csak te csalsz szemembe, őrült.
Kaszád kín a nyaknak, a fájnak öröm,
nem érez már semmit, ki nagy beteg volt.
Lefölöz érzésig, mert nincs mi örök,
talán csókod íze, s kék a föld fölött,
felhő-fészek buckák, egy fekete hold,
és viszel magaddal halálok között.
2012.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-01-07 23:43:45
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-07 23:43:45
