Apátia
Hullott holdcserepet tart fejem,
fésűm ezüst szájharmonika,
lassan szétszédül nőtestem,
mint gizda, drogos gótika.
Lámpám fénye elromlott vaku,
és üveggolyódarab az ég,
benne úszó tamponragu,
vérét a Nap kivonta rég.
A város szőrös közvagina,
széjjelnyílt szája fölém tárul,
elnyel az éhező pina,
közöny ondója ránk fásul.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-01-07 22:02:38
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-08 15:45:00
