Észak-fok

Észak-fok

Van egy bizonyos fajta nő,
aki ha meglát, ijedten
kapja el rólam a tekintetét,
kapualjakban bújik meg
és onnan bámul szótlanul,
nem tudja, mit kezdjen velem.  

Nem tudom pontosan, hogy
mit  tudhatnak rólam,
ami fontos,      
kompromittál,
vagy lényegembe  vágó, és
mitől érzik  magukat kínosan,  
ha mellettük vagyok.

De tény, hogy ilyenkor
goromba leszek,
egérarcot vágok,
fölszedek néhány plusz kilót,
pénzt lopok az alvó koldusoktól
vagy odaköpök a szoknyájuk  elé,
és gyorsan elfutok.
Ők ekkor rendkívül hálásan
elmosolyodnak
és többet nem néznek felém.

Néha eszembe jut, hogy egy napon
minden –átlátszó- erőlködésem ellenére
vagy talán épp azért,
egyikükön mégis átsuhan,
és nyomot hagy az a gondolat,
hogy éjszakánként  fölkelek,  
kiszállok az ablakon
és repülök az alvó városok felett,
az alvó városok felett,
ahol alszanak izzadt és gyötrő félkemény
párnáik között,
nyögnek, fogat csikorgatnak,
és dobálják őket a rémálmaik.

Ez nyugtalanít, félek, mert még elképzelni sem
tudom, hogy ekkor mivel válthatom majd meg
magam, és azzal
nem válok-e én is egy  olyan bizonyos fajta nővé,
aki  most is épp riadtan kapja el rólam
a tekintetét.    









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-12-22 09:54:22
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-22 09:54:22