Varázslóm

Az időm lassan körbefutja magát:
vetkőző, pőre árterek között,
ahogy a Napunk bejárja a hazát
- ébred, s vérezve lesz égről szökött,

úgy ívelek én át rajzaim felett.
Buknak le rossz körök, s érnek újak,
eldobott éjre folyik roncsolt, esett,
bumerángok a múlt mögé bújnak.

Az időm lassan körbefutja magát
vagy elakad, de mindegy, úgy hiszem,
a dér már itt van, repesztgeti falát,
sós leheletét sirályként viszem.

(Akár jöhetne nyárként is, mint Korfun
a fény-öbölre eső ég-játék,
de bukott álca lenne, nőnek konzum,
olvadna oszlop, elkopna máz-kék.)

Létem olyan, mint a faros születés,
vagy a holdjait vesztett tetszhalál,
varázslóm mellkas-gyűrűn jár, ölel és
a végén csontom kérve felzabál.

2013.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-12-19 20:42:34
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-19 20:42:34