Lépcsők

Egymásba fordult lépcsőkön járt körbe-körbe.
A lépcsők néhol zöldek voltak, de leginkább
szürke betonbörtönre emlékeztettek.
Azért csak keringett, kötve a napi koszttól
és fejadagos élvezetektől, amik cserébe
éltető sugaraikat irányították felé.
Rabtársai óriásinak tűnő súlyukkal láncolták magukhoz,
mint a mozdony, amit a vonat végére csatolnak,
így nem tud elindulni a másik irányba.
Talán várta, hogy egyszer majd kilöki valami
tökéletes pályájáról, de félhetett attól, hogy
kisiklik, ha nem húzza semmi maga után.
Annyira az útjára koncentrált, hogy nem vette észre,
amikor elejtett egy banánhéjat. Szerencsére a börtönben
mindenki csövet hordott a szemén,
így nem foglalkoztak vele.
Az üres cső látóterében feltűnt egy homályos alak.
Halványult a fény, pislákolni kezdett,
mintha néhány foton leesett volna a lépcsőről.
Az a bűz terjedt szét,  ami ha szóba kerül,
mindenki a falon lévő legyeket kezdi vizsgálni.
A bűztől szemei könnyeket köptek.
Futni kezdett, megbotlott,
és majdnem kiesett megszokott pályájáról,
amikor valaki visszahúzta.
itt a vég, a pislákoló fénytől és bűztől kell szenvednem,
mint a boncmester, aki zárt ajtók mögött dolgozik,
de a zárban hagyták a kulcsot
Az alak felsegítette. Rongyos, törékeny öregember volt,
akinek láthatóan fájdalmai voltak.
a segítségét szeretném kérni, nagyon megütöttem magam,
csak a kukából hasznos egy banánhéj






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-12-13 20:31:57
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-13 20:31:57